Diadalív
Az Arc de Triomphe híres párizsi emlékmű, Franciaország fővárosának egyik legismertebb látnivalója, amely I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle (korábban Étoile) téren.
Az Arc de Triomphe-on számos felirat látható, amelyek részint a napóleoni csaták mintegy 158 helyszínének – köztük Győrnek is Raab néven – részint a korszak összesen 660 tábornokainak állítanak emléket a császár végakaratának megfelelően. Az utolsó feliratok 1895-ben kerültek az épületre, többek között mivel a tizenhatos csoportokban felvésett nevek kiválogatása számos sérelmet váltott ki bizonyos „elfeledett” katonatisztek családjai körében.
A Diadalív meglehetősen egyszerű szerkezetű, egykapus diadalív, amely a Champs-Élysées-hez és a Grande Armée sugárúthoz (avenue de la Gramd Armée) illeszkedve szélesebbik oldalain kelet-nyugati irányban nyitott. A kisebbik oldalakon alacsonyabb kapuívek nyílnak észak-déli irányban, a Kléber és a Wagram sugárutak tengelyére illeszkedve.
Az Arc de Triomphe korának legnagyobb diadalíve volt. 50 méter magas, 47 méter széles, nagy ívei pedig 29 méter magasak. A hatalmas monstrum mintegy 100 ezer tonnát nyom, alapjai pedig 8 méter mélyen fekszenek a föld alatt. Az alapanyagául szolgáló követ Île-de-France régióban, Château-Landon közelében bányászták.
Sajnos ezt csak körbe-körbe-körbe buszozással tudtuk megnézni. Egyszer majd átsétálunk alatta :)
Notre-Dame
A Notre-Dame Párizs legismertebb gótikus stílusú temploma, a Párizsi főegyházmegye főszékesegyháza. Monumentális méreteivel és díszítettségével különleges hatást gyakorol a szemlélőkre. A Notre Dame francia kifejezés, jelentése: „Mi Asszonyunk”. A katedrális Párizs szívében, a Szajna folyó Île de la Cité nevű apró szigetén épült.
Alapkövét 1163-ban fektette le III. Sándor pápa, ezután egészen 1345-ig folyamatosan építették. A történelem során többször felújították. Az 1789-es francia forradalom alatt megrongálták, kalapáccsal leverték a művészi szobrok fejét. Az 1792. szeptemberi mészárlások idején a papságot elpusztította a terror. 1793 novemberében a Notre-Dame adott helyszínt az ateista Értelem kultusza (Le Culte de la Raison) alkalmából rendezett fényűző ünnepségnek, amikor a régi keresztény oltár helyén új oltárt emeltek a „Szabadság”-nak. A katedrálist az „Ész Temploma” névre nevezték át. 1804. december 2-án itt koronázták meg I. Napóleon francia császárt. 1845 és 1878 között az eredeti terveknek megfelelően felújították.
2019. április 15-én késő délután kigyulladt a székesegyház felállványozott tornya és tetőszerkezete. Az oltáshoz legalább 400 tűzoltó érkezett a helyszínre. A lángok a templomépület felső részében csaptak fel, ahol felújítási munkálatok zajlottak. A tűz következtében összeomlott a katedrális kúp alakú tornya, a huszártorony, a tetőszerkezet kétharmada pedig megsemmisült.
Sajnos ez meg is látszik rajta. Sorsa kétséges.
A Notre-Dame után séta a városban.
Moulin Rouge
A Moulin Rouge (jelentése: Vörös Malom) Párizs nemzetközileg leghíresebb szórakozóhelye.
A lokált 1889. október 6-án a párizsi Montmartre-on nyitották meg. A Moulin Rouge-t Joseph Oller alapította. Látványos táncos revüműsorokkal kápráztatta el a közönséget. Felháborodás övezte az extravagáns, erotikus, ugyanakkor cirkuszos előadásokat, ennek rossz híre becsalta a közönséget. A botrányos tánc, a kánkán és a táncosnők (Jane Avril, Yvette Guilbert, stb.), valamint Touluse-Lautrec zseniális plakátjai gyorsan híressé, majd világhírűvé tették a mulatót.
Sztárjai között volt Mistinguett, Josephine Baker, Maurice Chevalier. Édith Piaf 1944-ben itt mutatta be Yves Montand-t. Fellépett benne Ginger Rogers, Liza Minnelli, Frank Sinatra – és a showbiznisz sok más világhírű figurája.
Sacré Cœur-bazilika
A Sacré Cœur-bazilika (franciául: Basilique du Sacré-Cœur), vagyis a Szent Szív-bazilika egy párizsi római katolikus templom. A román és bizánci hatásokat magán viselő bazilika a város legmagasabb pontján (129 méter), a Montmartre-on áll. A párizsi érsek 2019. október 22-én a Notre-Dame ujjáépüléséig a Párizsi Főegyházmegye székesegyházává nevezte ki.
Az építkezés 1875-ben kezdődött, de a templomot csak 44 év múlva, 1919. október 16-án szentelték fel. A tervező Paul Abadie volt.