Kis kirándulás

Alig jöttünk haza az 1 hetes kirándulásból, már most muszáj volt kimozdulni itthonról. A munkával teli hétköznapok után megint a közeli Gaja-szurdokba vettük az irányt.

Ez a kis béka kb 1,5-2cm volt, és a moha szálai között próbált menedéket keresni :-)

(valamikor a héten folytatjuk az Erdély sorozatot)

Erdélyi barangolások 4.rész - Visszatérés Székelykőről

Még néhány kép a csúcsról.

Ebéd és pihenés után újjult erővel vágtunk neki a következő szakasznak. Miután végigsétáltunk a hegygerincen a szomszédos faluba vezető ösvényen ereszkedtünk le.

A hegy lábánál szintén nem a kijelölt úton mentünk vissza Torockóra, hanem át mindenen toronyiránt :-)

A hegyen található több jellegzetes elem. Ilyen például a Kőkert. A torockószentgyörgyi gazdák ide viszik ki tavasszal a kecskéiket. A magukra hagyott állatok heteken át háborítatlanul legelészhetnek a sziklafalakkal körülvett kőkertben, mivel a hely szinte megközelíthetetlen. Vagy a Kőlyuk, amiről azt tartják, hogy ide menekültek 1849-ben a közeli Nagyenyed pusztulásakor a Bethlen Kollégium diákjai.

De ide már csak Balázsnak volt ereje felmenni.

Erdélyi barangolások 3.rész - Székelykő meghódítása

Székelykő
A székelykő a nevét az 1241-es tatárdúláskor kapta. Régi neve: Kengürt. Az 1128 méter magas szikla csúcsán álló vár nyugati oldala mászhatatlan meredek, ezért csak a keleti oldala volt falazva. A várat az aranyosszéki székelyek védték a tatárokkal szemben több hónapon keresztül. Vitézségükért megkapták a várat és környékét.

Mai célunk a Torockó fölé tornyosuló Székelykő.

Sose gondoltam volna, hogy valami ennyire meghatározó lesz majd az életemben (a párom után), mint a Székelykő!

A helyi emberek úgy tartják, hogy aki életében legalább egyszer nem mászta meg a Székelykő csúcsát, az soha nem találja meg élete értelmét!!!

A hegy megmászása olyan szintű tiszteletet váltott ki a természet iránt, hogy azt nem lehet elmondani, csak érezni. Ráadásul hihetetlen büszkeséget is érzek magamban, hogy megcsináltam. Főleg, hogy pár éve még a 2-dik emeletig sem jutottam lihegés és kifulladás nélkül :-) Ezek után elhiszem és átérzem azt amikor a különböző természetfilmekben mesélnek a filmesek, kalandorok a hegyek tiszteletéről. Ilyenkor tapasztalja meg az ember, hogy ki az igazi úr. És mivel sajnos az emberek nagy része nem tisztel semmit, ezért szisztematikusan tönkretesz mindent maga körül......

Reggel mikor elindultunk még eléggé szomorkás volt az idő. Nem lehetett tudni, hogy később mikén alakul az időjárás. (A Torockón töltött 1 hét alatt szinte minden éjjel volt vihar, eső, villámlás, stb., de napközben gyönyörű volt az idő...)

Még a falu határában csatlakozott hozzánk egy kutya, aki végig kísért minket egészen a csúcsig. Mindig előttünk ment pár 10-20 métert, és amikor utolértük megint előrement és fekve/ülve megvárt minket. Közös megegyezéssel Kolbász lett a neve :-)

Ahogy mentünk előre-felfelé, úgy lett egyre kisebb-távolabb a falu.

Kisebb pihenő és taktikai megbeszélés. Útközben is rendesen fotóztunk, nézegettük a köveket, növényeket. Még békát is talált Balázs :-) Majd folytattuk a mászás és közben gyönyörködtünk a kilátásban. Mint mindig most is sikerült az extrémebb úton menni, a kitaposott turistaútvonaltól kicsit beljebb a sziklás, köves szakaszon mentem fel...

Az is jól megfigyelhető, hogy az ember milyen jelentéktelen kis pont ezek az óriások között.

Végre fent vagyunk a Csúcson!!!

folyt. köv...

Erdélyi barangolások 2.rész - Torockó

Torockó
A reggelt kakasszó kíséri...ooh de régen ébredtem ilyen jól. A mai napot a falu feltérképezésével fogjuk tölteni, majd délután Kőköz + torockószentgyörgyi vár (de ezek majd később).

Várromok, égig érő sziklák és fenyvesek, elhagyott vas- és aranybányák és számtalan titkok őrzője az erdélyi Torockó. Az 1128 méter magas Székelykő lábánál elterülő bányavároska már a 13. században ismert. Nevét a "tarack", azaz a "vassalak" szóból eredeztetik a helybéliek. A Tordától 25 kilométerre lévő, magyarok lakta Torockó az erdélyi magyar népi építészet egyik legértékesebb máig megmaradt gyöngyszemévé vált. Az 1870-es tűzvész után egyforma kőházak épültek. A régi torockói házak nagy része védett műemlék és Európa Nostra díjasak 1999 óta.

Sok szép díszes kilincset láttunk. A kígyós kilincs sok kiadványban is szerepel. Állítólag a gyíkok és a kígyók viselkedése és mozgása sokat segített a bányászoknak az arany felfedezésében. A kígyó a bányászok egyik szent állata gyakran mutatta meg az arany lelőhelyét.

A torockói völgyben található vízimalmok valamikor mind vasverőként működtek. A víz hajtotta meg a kalapácsokat és a fújtatokat is.

Szintén érdekes a falu központjában lévő lépcsős kút. A legfelsőnél isznak az emberek, a középsőnél az állatok és a végén meg mosnak az asszonyok :-)

Gyönyörűek a hajnalok...reggelizni indultunk, mikor hajnali ködbe burkolózott a Székelykő.

Az utolsó képen Torockó és a mögötte található Ordaskő látható a Székelykő tetejéről.

Erdélyi barangolások 1.rész - Úton Torockó felé

Úton Torockó felé
A hajnali 5-ös felkelés kicsit kiborította az embert, mivel az éjszaka nem sokat tudtunk aludni!
Rengetegszer átbeszéltük, hogy minden el van-e pakolva...aksik feltöltve...stb.
Valahol az M0-án beszélgetés közben leesett, hogy nem hoztunk SD kártyaolvasót!!! Pedig 10x átbeszéltünk mindent... :-)

Valamikor délben átléptük a határt. Ennyi Dacia-t életemben nem láttam egy helyen...igaz ami igaz, nálunk meg Suzuki túltengés van ;-)

Az idő szép, kék az ég, nincs eső, messze el lehet látni.

Királyhágón kis pihenés és kürtős kalács vásárlás. Közben megjött a hiányolt eső is :-(

Bánffyhunyad-on érdekes házakra lettünk figyelmesek...

Szállás Torockón
Megérkezés Torockóra (itt lesz a főhadiszállásunk a következő 1 hétre). Kisebb időutazást éltünk át, mivel itt mindenki +1 órával előrébb van. De közben átéltünk egy újabb időutazást, de most visszafelé...az egész olyan, mint gyermekkoromban a nagyszülőknél...a bútorzat, a varrások, csipkék, a légkör mind visszarepít az időben.
A víz és a levegő is tiszta...nem mint nálunk (ez főleg ma tudatosult mikor a csapból vettünk vizet inni és amikor átmentünk a boltba...sokkal nehezebben vettünk levegőt...)

A panzió ahol megszálltunk -> klikk

Mivel mindenki fáradt volt, ezért vacsora után alvás volt a kötelező program!!!