Valamikor múltkorában ezzel a kis aprósággal találkoztunk ;-)
2011. szept. 24.
2011. szept. 18.
Rax-Alpok gyalogtúra
Nem olyan régen találkoztam az http://utazom.com/ utazási iroda honlapjával. Több olyan utazást is találtam amin szívesen részt vettünk volna....de nem lehet mindent ;-)
Próbának jelentkeztünk a Rax-Alpok gyalogtúrára. Ez a bejegyzés erről fog szólni.
Először is jöjjenek a száraz adatok:
A Rax-Alpok a Keleti-Alpok igazi előbástyája, hazánkhoz legközelebb eső 2000 méternél magasabb hegye. Gazdag alpesi növényzet, érintetlen természet, festői táj várja mindazokat, akik időt szánnak arra, hogy felfedezzék a fennsík csodálatos vonulatait. A Heukuppe (2007m) megközelítése a Preiner Gscheid irányából a Rax-Schneeberg vidék klasszikus túrái közé tartozik. Mind változatosságban, mind természeti szépségben a maximumot nyújtja.
Reggel 5-kor, azaz hajnalban vagy inkább még éjjel (a taxi diszpécser Jó estét-el köszönt be 4:20-kor) volt amikor elindultunk. Cirka 5 órás utazással értünk oda, ahonnan kezdődött a séta (Preiner hágó 1070m).
Torockó és Székelykő után azt gondoltunk, hogy mindent kibírunk, de...Alattomosan kezdődött a terep felfelé a fennsíkhoz ahol maga a hegy kezdődött. Így az első órában tucatszor fordult meg a fejünkben, hogy "Kell ez nekünk?" vagy "Mit keresünk mi itt?"..stb...
Viszont ahogy elértük a hegy lábát és megtettük az első lépéseket felfelé, már nem tűnt vészesnek a dolog. Főleg hogy a végén lévő túravezető (aki figyelte, hogy ne nagyon vesszenek el az emberek), sokat segített lelkileg a sor végén cammogó embereknek, hogy mesélt...sokat és érdekeset. Ezáltal az ember nem figyelt arra, hogy fáj a lába, a háta, hanem mintha városban sétálnánk beszélgettük, hogy ki merre járt, mit csinált, stb.
Találkoztunk út közben pár állattal is...ha jól emlékszem zergék voltak...
Visszanézve, hogy mennyit jöttünk még nagyobb erőt adott mindenkinek, hogy folytassa a túrát.
Kis pihenő és kajálás után tovább indultunk a csúcs felé.
Visszatekintve jól látható, hogy az a nagy ház ami menedéknek szolgál a turistáknak, milyen apró viskónak látszik :-)
Találkoztunk út közben sok ilyen kupaccal is:
Sajnos ahogy elértük a 2000 métert a nap úgy gondolta, hogy zavarjuk, ezért a felhők közé bújt...
A csúcson kaptunk "csúcscsokit", ami szintén nagyon aranyos dolog volt a túravezetőktől :-)
Készült csoportkép is, de sose lehet tudni, hogy ki örül vagy nem örül, hogy megjelenik a net-en, ezért csak magamról teszek ki képet, hogy legyen bizonyíték, hogy IGEN megcsináltam :-)
Innen vissza mentünk a menedékházhoz, ahol újabb pihenő volt. Lehetett vásárolni is. Miután ettünk és kipihentük az eddigi fáradalmakat, indultunk vissza a buszhoz. A napocska is így látta helyesnek és újra előbújt a felhők mögül.
Miután visszaértünk a buszhoz, szintén aprócska meglepetés volt, hogy a sikeres túra zárásaként mindenkit megkínáltak egy kis pálinkával :-)
Azt nem is kell mondani, hogy mint mindig, most is kiderült a végén egy apróság......
Próbának jelentkeztünk a Rax-Alpok gyalogtúrára. Ez a bejegyzés erről fog szólni.
Először is jöjjenek a száraz adatok:
A Rax-Alpok a Keleti-Alpok igazi előbástyája, hazánkhoz legközelebb eső 2000 méternél magasabb hegye. Gazdag alpesi növényzet, érintetlen természet, festői táj várja mindazokat, akik időt szánnak arra, hogy felfedezzék a fennsík csodálatos vonulatait. A Heukuppe (2007m) megközelítése a Preiner Gscheid irányából a Rax-Schneeberg vidék klasszikus túrái közé tartozik. Mind változatosságban, mind természeti szépségben a maximumot nyújtja.
Reggel 5-kor, azaz hajnalban vagy inkább még éjjel (a taxi diszpécser Jó estét-el köszönt be 4:20-kor) volt amikor elindultunk. Cirka 5 órás utazással értünk oda, ahonnan kezdődött a séta (Preiner hágó 1070m).
Torockó és Székelykő után azt gondoltunk, hogy mindent kibírunk, de...Alattomosan kezdődött a terep felfelé a fennsíkhoz ahol maga a hegy kezdődött. Így az első órában tucatszor fordult meg a fejünkben, hogy "Kell ez nekünk?" vagy "Mit keresünk mi itt?"..stb...
Viszont ahogy elértük a hegy lábát és megtettük az első lépéseket felfelé, már nem tűnt vészesnek a dolog. Főleg hogy a végén lévő túravezető (aki figyelte, hogy ne nagyon vesszenek el az emberek), sokat segített lelkileg a sor végén cammogó embereknek, hogy mesélt...sokat és érdekeset. Ezáltal az ember nem figyelt arra, hogy fáj a lába, a háta, hanem mintha városban sétálnánk beszélgettük, hogy ki merre járt, mit csinált, stb.
Találkoztunk út közben pár állattal is...ha jól emlékszem zergék voltak...
Visszanézve, hogy mennyit jöttünk még nagyobb erőt adott mindenkinek, hogy folytassa a túrát.
Közeledtünk a Karl Ludwig menedékházhoz ahol kisebb pihenő várt ránk (már sokunkra rá is fért...) Idáig nagyon jó időnk volt majdnem 1000°C és már vagy 1,5 liter vizet magunkba töltöttünk, de kifelé még semmi nem jött :-)
Visszatekintve jól látható, hogy az a nagy ház ami menedéknek szolgál a turistáknak, milyen apró viskónak látszik :-)
Találkoztunk út közben sok ilyen kupaccal is:
Sajnos ahogy elértük a 2000 métert a nap úgy gondolta, hogy zavarjuk, ezért a felhők közé bújt...
A csúcson kaptunk "csúcscsokit", ami szintén nagyon aranyos dolog volt a túravezetőktől :-)
Készült csoportkép is, de sose lehet tudni, hogy ki örül vagy nem örül, hogy megjelenik a net-en, ezért csak magamról teszek ki képet, hogy legyen bizonyíték, hogy IGEN megcsináltam :-)
Innen vissza mentünk a menedékházhoz, ahol újabb pihenő volt. Lehetett vásárolni is. Miután ettünk és kipihentük az eddigi fáradalmakat, indultunk vissza a buszhoz. A napocska is így látta helyesnek és újra előbújt a felhők mögül.
Miután visszaértünk a buszhoz, szintén aprócska meglepetés volt, hogy a sikeres túra zárásaként mindenkit megkínáltak egy kis pálinkával :-)
Azt nem is kell mondani, hogy mint mindig, most is kiderült a végén egy apróság......
--- Ha ez a túra teljesítménytúra lett volna, akkor bőven szintidő alatt teljesítettük volna
ááááááááááááhhhhhh ---
Valahogy út közben éreztük már, hogy a tempó nem annyira lassú, de mivel a beszélgettünk, ismerkedünk nem tűnt fel. Az biztos, hogy ezzel a csapattal bármikor szívesen elmennénk újból túrázni. ;-)
Innen is üzennénk a túravezetőknek és szervezőknek, hogy jól éreztük magunkat, mindent köszönünk és örülünk, hogy ilyen színvonalas kirándulást raktak össze.
Majdnem elfelejtettem: Mindenkinek ajánlom őket, mi megyünk még velük :-)))))
Majdnem elfelejtettem: Mindenkinek ajánlom őket, mi megyünk még velük :-)))))
2011. szept. 10.
WAM Design Center - Az agyaghadsereg
2008-ban voltunk először a WAM Design Center-ben. Akkor a "Bodies" kiállítást néztük meg. Fényképezni akkor még nem lehetett.
Tavaly a "Tutanhamon kincse" kiállításra mentünk el. Ekkor már lehetett fényképezni is. Mivel ezek a kiállítások nagyon tetszettek, ezért idén is folyamatosan nyomon követtük, hogy mik leszenk.
Izgatottak is lettünk amikor olvastuk, hogy idén "Az első kínai császár agyaghadserege - A világ 8. csodája!" kiállítás lesz. Május 28-tól lehetett megtekinteni, de csak most sikerült eljutni oda.
Fényképezni lehetett (300Ft?!).
Az elején volt egy kb 10perces videó, ami a történetéről és a felfedezéséről szólt.
A következő terembe fel volt állítva pár katona és különböző színekkel lettek megvilágítva miközben a hangszórókból jött az infó, hogy melyik katona mit ábrázol.
A következő termekben pár katona volt kiállítva...íjász, gyalogos, vezér, stb....
A videóban azt mondták, hogy az állatok pontos másuk az akkor élt állatoknak.
Sajnos igen kevés tárgyat állítottak ki, így hamar a végére értünk. A Bodies vagy a Tutanhamon kb 1/3-a a mostani kiállítás...Kicsit csalódva jöttünk ki, de ettől függetlenül kíváncsian várjuk , hogy mi lesz a következő...
Tavaly a "Tutanhamon kincse" kiállításra mentünk el. Ekkor már lehetett fényképezni is. Mivel ezek a kiállítások nagyon tetszettek, ezért idén is folyamatosan nyomon követtük, hogy mik leszenk.
Izgatottak is lettünk amikor olvastuk, hogy idén "Az első kínai császár agyaghadserege - A világ 8. csodája!" kiállítás lesz. Május 28-tól lehetett megtekinteni, de csak most sikerült eljutni oda.
Fényképezni lehetett (300Ft?!).
Az elején volt egy kb 10perces videó, ami a történetéről és a felfedezéséről szólt.
A következő terembe fel volt állítva pár katona és különböző színekkel lettek megvilágítva miközben a hangszórókból jött az infó, hogy melyik katona mit ábrázol.
A következő termekben pár katona volt kiállítva...íjász, gyalogos, vezér, stb....
A videóban azt mondták, hogy az állatok pontos másuk az akkor élt állatoknak.
Sajnos igen kevés tárgyat állítottak ki, így hamar a végére értünk. A Bodies vagy a Tutanhamon kb 1/3-a a mostani kiállítás...Kicsit csalódva jöttünk ki, de ettől függetlenül kíváncsian várjuk , hogy mi lesz a következő...
2011. szept. 6.
2011. szept. 2.
2011. aug. 30.
Erdélyi barangolások 7.rész - EKE tábor
Sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk...
Az eredeti cél amiért ilyen messze utaztunk az otthonunktól, az a XX. EKE Vándortábor volt. Ezt az évenkénti összejövetelt idén Alsójárán tartották meg. Ez egy igen eldugott kis falucska volt valahol a préri közepén :-)
2 túrára jelentkeztünk. Az egyik könnyű, míg a másik közepes besorolást kapott a szervezőktől.
Az első túrának a neve: Egres-patak völgye
Távolság: 12 km, Menet idő: 5 óra
Az első pillanatban tudomásunkra hozta a túravezető, hogy ne várjunk túl sokat a mai naptól. Nem lesznek nagy hegyek és nem lesz gyönyörű kilátás sem. Átsétáltunk a szomszéd faluba, majd követtük az Egres-patakot egy nagy völgybe. Mindenfelé tölgyek és fenyőfák vettek körül minket. És tényleg semmi látnivaló nem volt :(
Ezen a túrán nagyon jó időnk volt, szinte végig 400°C volt. Sikerült is összeszedni egy jó kis napszúrást a visszaúton...
A második túrának a neve: Panoráma-túra
Távolság: 14 km, Menet idő: 6 óra
Sajnos a napszúrás miatt az eredetileg betervezett Ronki-szorosba vezető túráról lemaradtunk, ezért pénteken már csak erre a könnyű túrára sikerült elmenni. A túravezető ugyanaz volt mint az Egres-patak völgye túrán.
Ez a túra is a táborból indult. Keresztül mentünk mindenen, árkon-bokron, kaszálón, kukoricáson, majd kicsit később a kvarchomok bányához vezető úton (itt többször találkoztunk hatalmas teherautókkal...)
Az esős éjszaka után rendesen dagasztottuk az agyagot, mire felértük a csúcsra majdnem 1 kg sár volt a bakancsunkon.
Találkoztunk a hegytetőn egy kecskepásztorral, aki készségesen pózolt nekünk (függetlenül, hogy nem beszélt magyarul...)
Miután kifotóztuk magunkat, elővette a telefonját és megörökített minket, hogy ő is tudjon mit mesélni a kocsmában két fröccs között :-)
Ezen a túrán viszont nem volt jó időnk, szinte végig esőre állt az idő. Éppen beértünk a táborba mikor leszakadt az ég...és maradt is estig...
Az eredeti cél amiért ilyen messze utaztunk az otthonunktól, az a XX. EKE Vándortábor volt. Ezt az évenkénti összejövetelt idén Alsójárán tartották meg. Ez egy igen eldugott kis falucska volt valahol a préri közepén :-)
2 túrára jelentkeztünk. Az egyik könnyű, míg a másik közepes besorolást kapott a szervezőktől.
Az első túrának a neve: Egres-patak völgye
Távolság: 12 km, Menet idő: 5 óra
Az első pillanatban tudomásunkra hozta a túravezető, hogy ne várjunk túl sokat a mai naptól. Nem lesznek nagy hegyek és nem lesz gyönyörű kilátás sem. Átsétáltunk a szomszéd faluba, majd követtük az Egres-patakot egy nagy völgybe. Mindenfelé tölgyek és fenyőfák vettek körül minket. És tényleg semmi látnivaló nem volt :(
Nagyon sokan voltunk, több "km" hosszan kanyarogtunk :-)
Visszafelé már csak magányosan bandukoltunk :-)
Ezen a túrán nagyon jó időnk volt, szinte végig 400°C volt. Sikerült is összeszedni egy jó kis napszúrást a visszaúton...
A második túrának a neve: Panoráma-túra
Távolság: 14 km, Menet idő: 6 óra
Sajnos a napszúrás miatt az eredetileg betervezett Ronki-szorosba vezető túráról lemaradtunk, ezért pénteken már csak erre a könnyű túrára sikerült elmenni. A túravezető ugyanaz volt mint az Egres-patak völgye túrán.
Ez a túra is a táborból indult. Keresztül mentünk mindenen, árkon-bokron, kaszálón, kukoricáson, majd kicsit később a kvarchomok bányához vezető úton (itt többször találkoztunk hatalmas teherautókkal...)
Az esős éjszaka után rendesen dagasztottuk az agyagot, mire felértük a csúcsra majdnem 1 kg sár volt a bakancsunkon.
Találkoztunk a hegytetőn egy kecskepásztorral, aki készségesen pózolt nekünk (függetlenül, hogy nem beszélt magyarul...)
Miután kifotóztuk magunkat, elővette a telefonját és megörökített minket, hogy ő is tudjon mit mesélni a kocsmában két fröccs között :-)
Ezen a túrán viszont nem volt jó időnk, szinte végig esőre állt az idő. Éppen beértünk a táborba mikor leszakadt az ég...és maradt is estig...
2011. aug. 26.
2011. aug. 25.
2011. aug. 20.
Erdélyi barangolások 6.rész - A torockószentgyörgyi vár
Torockószentgyörgyi vár
Délután ellátogattunk a szomszédos falu mögötti hegyen álló várhoz.
A lovagvárat a 13. század végén gróf Torockay Illés építette a falu melletti sziklára. A várat 1704 nyarán gyújtották fel az osztrák csapatok, mint veszélyes kuruc fészket. A leomló törmelék betemette a pincék lejáratait is, azóta ezek érintetlenek.
A vár egyébként kapcsolatban állt az összes erdélyi várral: éjszaka tűzjelekkel, nappal pedig füstjelzésekkel üzentek egymásnak. Így minden információ fél órán belül Erdély bármely részére eljuttatható volt.
A képen is látható, hogy a várhoz felfelé vezető út eléggé nehézkes. A vége felé már sziklamászói képességekre volt szükségünk. Amikor felértünk a fent lévő emberek megszólaltak, hogy: "látjuk, sikerült az offroad-os felén feljönnötök...", mivel a vár másik oldalán volt a hivatalos kitaposott út :-)
Most hogy megmásztuk a falat, el tudjuk képzelni, hogy a miért volt nehéz bevenni 1-1 ilyen várat a régmúlt embereknek....
És tényleg....ezen az oldalon lényegesen könnyebb a terep.
Mint minden esetben most is a kilátás kárpótolja az embert.
A várral szemközt található az Akasztódomb.
A hírhedt akasztódomb Torockó és a szomszédos falu, Torockószentgyörgy főteréről, valamint a várból is egyaránt látható. A domb tetején ma is látható ennek az emelvénynek a helye, ahol az akasztófa állt. Itt végezték ki mindazokat, akik szembefordultak a hatalommal. Többek között az aranycsinálók is kötélen lógtak.
Pihenés és a szokásos csúcscsoki után szépen lassan lesétáltunk a könnyebbik úton. Ugye emlékeztek, hogy a a nehezebb oldalról közelítettük meg a várat, és most hogy leértünk a másik oldalon, hirtelen eszünkbe jutott, hogy az autót a másik oldalon hagytuk.....ezért egy hosszú séta még várt ránk. De nem akartuk a teljes dombot megkerülni, ezért egy újabb offroad-os utat találtunk a sáros, csúszós, tövises bokrokkal teleültetett domboldalon.
Délután ellátogattunk a szomszédos falu mögötti hegyen álló várhoz.
A lovagvárat a 13. század végén gróf Torockay Illés építette a falu melletti sziklára. A várat 1704 nyarán gyújtották fel az osztrák csapatok, mint veszélyes kuruc fészket. A leomló törmelék betemette a pincék lejáratait is, azóta ezek érintetlenek.
A vár egyébként kapcsolatban állt az összes erdélyi várral: éjszaka tűzjelekkel, nappal pedig füstjelzésekkel üzentek egymásnak. Így minden információ fél órán belül Erdély bármely részére eljuttatható volt.
A képen is látható, hogy a várhoz felfelé vezető út eléggé nehézkes. A vége felé már sziklamászói képességekre volt szükségünk. Amikor felértünk a fent lévő emberek megszólaltak, hogy: "látjuk, sikerült az offroad-os felén feljönnötök...", mivel a vár másik oldalán volt a hivatalos kitaposott út :-)
Most hogy megmásztuk a falat, el tudjuk képzelni, hogy a miért volt nehéz bevenni 1-1 ilyen várat a régmúlt embereknek....
És tényleg....ezen az oldalon lényegesen könnyebb a terep.
Mint minden esetben most is a kilátás kárpótolja az embert.
A várral szemközt található az Akasztódomb.
A hírhedt akasztódomb Torockó és a szomszédos falu, Torockószentgyörgy főteréről, valamint a várból is egyaránt látható. A domb tetején ma is látható ennek az emelvénynek a helye, ahol az akasztófa állt. Itt végezték ki mindazokat, akik szembefordultak a hatalommal. Többek között az aranycsinálók is kötélen lógtak.
Pihenés és a szokásos csúcscsoki után szépen lassan lesétáltunk a könnyebbik úton. Ugye emlékeztek, hogy a a nehezebb oldalról közelítettük meg a várat, és most hogy leértünk a másik oldalon, hirtelen eszünkbe jutott, hogy az autót a másik oldalon hagytuk.....ezért egy hosszú séta még várt ránk. De nem akartuk a teljes dombot megkerülni, ezért egy újabb offroad-os utat találtunk a sáros, csúszós, tövises bokrokkal teleültetett domboldalon.
2011. aug. 17.
Erdélyi barangolások 5.rész - Kőköz
Kőköz, avagy a torockói völgy kapuja
A Kőköz sziklacsúcsán állott a honfoglaláskori Zádkővára. Alagútrendszeréről ma is legendákat mesélnek a környék lakói. A szikla barlangjaiban bronzkori leleteket is találtak. Az impozáns méretű sziklaszoros látványa vetekszik a Tordai hasadék szépségével.
Gyönyörű volt az idő amikor megérkeztünk.
Valaki megirigyelte a régi korok kastélyait/várait, és el kezdte felépíteni a sajátját.
Pillanatok alatt hatalmas fekete felhők vették át az uralmat az égen.
A Kőköz sziklacsúcsán állott a honfoglaláskori Zádkővára. Alagútrendszeréről ma is legendákat mesélnek a környék lakói. A szikla barlangjaiban bronzkori leleteket is találtak. Az impozáns méretű sziklaszoros látványa vetekszik a Tordai hasadék szépségével.
Gyönyörű volt az idő amikor megérkeztünk.
Valaki megirigyelte a régi korok kastélyait/várait, és el kezdte felépíteni a sajátját.
Pillanatok alatt hatalmas fekete felhők vették át az uralmat az égen.
De sebaj, megyünk tovább a torockószentgyörgyi várhoz.
2011. aug. 13.
Kis kirándulás
Alig jöttünk haza az 1 hetes kirándulásból, már most muszáj volt kimozdulni itthonról. A munkával teli hétköznapok után megint a közeli Gaja-szurdokba vettük az irányt.
Ez a kis béka kb 1,5-2cm volt, és a moha szálai között próbált menedéket keresni :-)
Ez a kis béka kb 1,5-2cm volt, és a moha szálai között próbált menedéket keresni :-)
(valamikor a héten folytatjuk az Erdély sorozatot)
2011. aug. 10.
Erdélyi barangolások 4.rész - Visszatérés Székelykőről
Még néhány kép a csúcsról.
Ebéd és pihenés után újjult erővel vágtunk neki a következő szakasznak. Miután végigsétáltunk a hegygerincen a szomszédos faluba vezető ösvényen ereszkedtünk le.
A hegy lábánál szintén nem a kijelölt úton mentünk vissza Torockóra, hanem át mindenen toronyiránt :-)
A hegyen található több jellegzetes elem. Ilyen például a Kőkert. A torockószentgyörgyi gazdák ide viszik ki tavasszal a kecskéiket. A magukra hagyott állatok heteken át háborítatlanul legelészhetnek a sziklafalakkal körülvett kőkertben, mivel a hely szinte megközelíthetetlen. Vagy a Kőlyuk, amiről azt tartják, hogy ide menekültek 1849-ben a közeli Nagyenyed pusztulásakor a Bethlen Kollégium diákjai.
De ide már csak Balázsnak volt ereje felmenni.
Ebéd és pihenés után újjult erővel vágtunk neki a következő szakasznak. Miután végigsétáltunk a hegygerincen a szomszédos faluba vezető ösvényen ereszkedtünk le.
A hegy lábánál szintén nem a kijelölt úton mentünk vissza Torockóra, hanem át mindenen toronyiránt :-)
A hegyen található több jellegzetes elem. Ilyen például a Kőkert. A torockószentgyörgyi gazdák ide viszik ki tavasszal a kecskéiket. A magukra hagyott állatok heteken át háborítatlanul legelészhetnek a sziklafalakkal körülvett kőkertben, mivel a hely szinte megközelíthetetlen. Vagy a Kőlyuk, amiről azt tartják, hogy ide menekültek 1849-ben a közeli Nagyenyed pusztulásakor a Bethlen Kollégium diákjai.
De ide már csak Balázsnak volt ereje felmenni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)