Kint jártunk a dinnyési réten...

A naplementét is meg akartuk várni, de nem igazán volt sikeres. Az utolsó fél órában megérkeztek a felhők. De ezért az egy képért megérte kint maradni :)

A Magas-Tátra legszebb tavai

Ugyanúgy, mint 3 héttel ezelőtt most is szombat reggel 1:50-kor csörgött az ébresztő óra. Mit lehet tenni, fel kell kelni a puha ágyból és készülődni... Ez a túra is az utazom.com kínálatából lett kinézve... Bakancs, kaja, esőkabát és minden jó összepakolva, majd indulás Budapestre. 

Csorba-tó alatti parkolóból indultunk fel a Poprádi tóhoz. Nagyon reménykedtünk, hogy most ne legyen semmi probléma az időjárással. Ragyogó napsütésben kezdtük meg az utunk, amit csak kisebb felhőátvonulások szakítottak meg.

Kb 1 óra séta után érkeztünk el a Poprádi-tóhoz. Ahol egy rövidebb pihenő után a Menguszfalvi-völgy felső szakaszán indultunk neki a Békás-tavak felé vezető útnak.

Helyenként kisebb-nagyobb patakok keresztezték utunkat.

Néha-néha felfelé nézve apró embereket láttunk feltűnni... Nah az az ulticélunk... Megtaláljátok őket?

1900 méteren felül szinte minden növény eltűnt, csak a kövek voltak a társaink. Senki ne higgye, hogy kényelmes ezeken sétálni :)  Kicsit megsínyli az ember, ha nem normális, kényelmes és vastag talpú bakancsban vág neki.

Felérve a fennsíkra, hihetetlenül gyönyörű panoráma és egy befagyott tó várt minket. Igen, június végén még hó és fagy várt minket...

Kis pihenő és a csúcsfotók elkészítése után indultunk vissza a Poprádi-tóhoz és az ott lévő menedékházhoz. Ahol nagyon finom gulyást ettünk (érdekes volt felfedezni, hogy ha Magyarországon gulyás kérünk akkor több a krumpli, mint a hús... de itt pont fordítva volt...)

Visszaúton a már ismert tájban lehetett gyönyörködni. Fáradtan de élményekkel gazdagon értünk vissza a Csorba-tóhoz. Majd egy rövidebb pihenő után indultunk haza.

Mint mindig, most is teljesen elégedettek voltunk az utazás szervezésével, és a vezetőink hozzáállásával. Külön köszönet, hogy arra is figyeltek, hogy időben visszaérjük Budapestre, így az utolsó vonatottal haza is tudtunk jönni... szóval nagy köszönet a sofőröknek is :)

Egy jól sikerült hétvége

A pünkösdi hosszú hétvégére már jó előre be volt tervezve több program is. Első nap Balatonszemes, majd a második-harmadik nap a Vértes volt terítéken. Kettő olyan programban volt részünk amit ki is pipálhatunk a bakancslistánkon :)

Timi barátnőnkkel töltöttük a szombati napot Balatonszemesen. Az idő is kedvezett nekünk, hogy egy felejthetetlen délután tudjunk eltölteni a Balaton vízén egy vitorlás fedélzetén.

Timi nagyon jól hozta a kapitány szerepét, mi meg engedelmes matrózok voltunk... jól bánt velünk, ezért nem kellett lázadást szítani a fedélzeten :) Este a kikötőbe visszaérve elfogyasztottunk pár sört és a naplemente megcsodálása után elindultunk haza.

Vasárnap viszont szárazföldi program lett tervezve Balázs barátunkkal... pontosabban inkább erdei/hegyvidéki program :) Erdőkön, mezőkön, dombokon, hegyeken vezetett az utunk a szálláshelyre.

Amint az éjszakai menedékünket beállítottuk, és feltöltöttük bendőinket minden jóval, elindultunk megkeresni az esti vadleshez a legmegfelelőbb helyet.

Útközben természetesen megálltunk fotózni mindenfélét.

A lesből kitűnően rá lehetett látni a célterületre :) Sajnos mire az állatok aktivizálták magukat már rendesen lement a nap és kevés fény jutott a területre...

A vadleses élményen fellelkesedve visszatértünk szállásunkra. Vacsora után még a csillagos eget bámultuk. Nagy nehezen megkerestem azon csillagképeket amiket gyerekkoromban pillanatok alatt megtaláltam. Hullócsillagot is láttunk. Majd nyugovóra tértünk. Reggel sajnos a napkeltéről lemaradtunk, de majd legközelebb bepótoljuk. Hazafelé még átmentünk a Sárkány-lyuk völgyön.

Az elmúlt 3 nap remekül sikerült és újabb élményekkel gazdagodtunk amiket senki és semmi sem tud elvenni tőlünk. Remélem lesznek olyanok akik csatlakoznak hozzánk és elkezdik megismerni a lakóhelyük körüli világot. Mi addig amíg csak tehetjük, mindig ki fogunk járni a természetbe pihenni és feltöltődni a következő heti munkához.

Köszönjük a feledhetetlen élményeket Timinek, Balázsnak és természetesen Ritának az ingyen fuvarért :)

Magas-Tátra Szoliszkó túra

Szombat reggel 1:50-kor csörgött az ébresztő óra. Mit lehet tenni, fel kell kelni a puha ágyból és készülődni az idei túraszezon első útjára... Ami szintén az utazom.com kínálatából lett kinézve... Bakancs, kaja, esőkabát és minden jó összepakolva, majd indulás Budapestre. Hajnali 5:15-kor hagytuk el a Hősök terét. Majdnem 6 órát utaztunk mire elértük a Magas-Tátránál elterülő Csorba-tót.

A Csorba-tó (szlovákul Štrbské pleso) a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, a Szoliszkó-gerinc délkeleti vége alatti teraszon, a Furkota- és a Malompataki-völgy torkolata között, nem messze a Menguszfalvi-völgy torkolatától, 1346 m tengerszint feletti magasságban. A tó mellett van a Csorbató nevű klimatikus gyógyhely (település). A település a Tátra körút nyugati, a Fiatalság útja keleti végén és a Tátrai villamosvasút és a Tátracsorbáról (Tatranská Štrba) közlekedő fogaskerekű végállomásánál fekszik. Nevét az alatta fekvő Csorba faluról kapta, amelynek határában fekszik. 1930-ban Miroslav Slavík javasolta, hogy nevezzék át Slovenské pleso-nak, azaz Szlovák-tónak, de javaslata nem talált visszhangra. <wiki>

Nagyon jó időt fogtunk ki. Mindenki örült, hogy szép napfényes idő vár minket. Tudni illik az elmúlt hetek időjárása megint hatalmas károkat okozott a természetnek... ezt látni is fogjuk... Ekkor még vidáman, de kicsit elgémberedett végtagokkal elindultunk, hogy meghódítsuk ezt a csúcsot is.

Az elején már lehetett látni a vihar okozta pusztítást.

A táv alig 1/3-át vagy 1/4-ét tettük meg amikor az ég elkezdett dörögni, majd pár perc után már a villámok is megjelentek az ég és föld között.

Előttünk még gyönyörű szép ég és világosság várt ránk. Sajnos a közeledő vihar miatt a kényelmes tempóból át kellett váltani kicsit gyorsabb erőltetettebb menetre.

Itt már találkozni lehet hófoltokkal is. Ráadásul a vihar is egyre gyorsabban közeledett...

Az eső is utolért minket. Sajnos a havas részen megcsúsztam és az erőltetett menet sem tett jót nekünk ezért mi a csúcstámadást kihagytuk és a Szoliszkó menedékházban (1840m) húztuk meg magunkat pár túratársunkkal együtt amíg a többiek felmentek a csúcsra. Azokban a percekben amikben nem esett az eső még megpróbáltunk kicsit fotózni.

A visszaúton kipróbáltunk egy újabb olyan dolgot amiben még nem volt részünk... a libegő :)

Visszaérve a tóhoz még rengeteg időnk volt amíg a többiek is leértek. Most nem sikerült de legközelebb biztos feljutunk a csúcsra :)

Mindenesetre köszönünk mindent a túravezetőinknek, és reszkessenek, mert jövünk még túrázni velük :)