Gondolom ismerős helyzet amikor nem tud elmenni valahova az ember, de közben messziről látja, hogy mi az amit ki fog hagyni. Ilyen helyzetek tipikus esete a napfelkelte és a naplemente.
Napokig gyönyörködtünk a reggeli fényjátékban, hihetetlen szép színeket vetített a nap a felhőkre. De ugye melóba kell menni.
Hasonlóan bosszantó ugyanez esténként, amikor az ember hullafáradtan fekszik az ágyban és moccanni sem bír. Közben meg a fények megfestik az szoba falát...
Kérdem én, ne legyen kicsit ideges, csalódott az ember? Mert azt könnyű mondani, hogy majd legközelebb, de a mai világban sokkal kevesebb időnk van. Na, de, mindegy, mégis csak marad a legközelebb :)
Miközben írom ezt a bejegyzést, megérkezik a szokásos délután 4-es eső, hogy véletlenül se tudjunk lemenni makrózni... pont mint tegnap...
Nagyon szép képek és színek!
VálaszTörlésTudom miről beszélsz, ezzel nagyon sokszor én is így vagyok.
VálaszTörlésNagyon szépek a fények valóban. Jó, hogy legalább így megörökítetted.
Az ég és a nap csodálatos képeket fest, sokan giccsesnek bélyegzik, de szerintem természetes és gyönyörködtető. A képeid a városi környezet dacára is visszaadják az élményt.
VálaszTörlésSzerintem sem rossz a városi környezet az előtérben, szép képek.
VálaszTörléselőször törölni akartuk a képeket, de így utólag visszanézve jók lettek, köszönjük szépen :)
VálaszTörlés