Torockón többször is voltunk az elmúlt években. Mondhatni visszajáró vendégek vagyunk, így elég nehéz minden évben új képet mutatni a városról és a nevezetességéről a Székelykőről :)
Aki szállást keres azoknak tiszta szívvel ajánlom:
A kirándulásunk első napján estefelé érkeztünk meg Torockóra.
A másnapi célunk csak úgy fürdik az esti fényben :)
A Székelykő 1129 méteres csúcsa felé néha meg kell állni pihenni és gyönyörködni a tájban.
Megtudjátok számolni mennyi turista rejtőzött el a képen?
Mester és tanítvány.
Felejthetetlen élmény volt vele lovas-kocsizni. Nagy dumás a fickó :)
A legrégebbi ház a környéken.
Jellegzetes házak felett magasodik a hegy.
Harmadnap a környéket jártunk. Olyan helyeket kerestünk ahol az elmúlt 2 alkalommal nem voltunk. Ilyenek a közelben található vasbányák. Mindegyik be van robbantva, nehogy balesetek történjenek.
Medvenyom...
a gazdájával nem szerettünk volna találkozni... de ha mégis biztos nagy élmény lett volna :)
Torockótól búcsúzunk egy utolsó látképpel.
A hét további részét Borszéken töltöttük, mivel idén itt rendezték az EKE vándortábort.
Aki szállást keres azoknak tiszta szívvel ajánlom:
2 túrára sikerült elmenni, ebből az egyik:
Túraútvonal: busszal a táborból – Alsóborszék – Gyergyótölgyes – Balázs-száda (694 m) – Balázs-nyaka – Hegyes-tető (1505 m) – Gyergyótölgyes központ (645 m) – busszal vissza a táborba
Egy kis látkép, úgy félúton.
Ilyen kis aranyosokra is maradt idő :)
Oda a piramis tetejére megyünk :)
Itt még szebb látvány fogadott minket.
Visszaúton a hegygerincen mentünk végig.
A legkisebbnek volt a legnagyobb hangja és hatalma :)
A másik túra:
Túraútvonal: busszal a táborból – Borszéki-hágó (Kránga-tető) – Nagy-Salamás-tető – Grujec-tető – Tászok-tető – Közreznyak – busszal vissza a táborba
A hely szellemét a legbecsesebb örökségünk, a rovás (rovásírás) határozza meg.
Akik szeretik a rovást, és el is fogadják mint az ősök ránk hagyott örökségének egyik részét, azok nem csak róni tanulnak meg, hanem szüntelenül keresik annak még napjainkban is fellelhető nyomait, maradványait.
A Tászok-tető egy olyan hely, ahol az ősök út menti üzenetei ránk maradtak, de aminek nagy részét sikerült tönkretenni, megsemmisíteni, felrobbantani, beépíteni, eltüntetni vagy egyszerűen ereklyeként őrizni otthon. A kövek számát nem lehet egészen pontosan tudni, csak azt, hogy több volt.
A Tászok-tetői kövek is biztos, sok mondanivalót, üzenetet tartogattak volna a számunkra, ha nem lettek volna megrongálva, megsemmisítve.
Friedrich Klára szerint is a Tászok-tető egy csillagászati, vallási, őstiszteleti, szertartási, találkozási központ volt, ahol az ősök és utódok, a Teremtő és a Természet együtt lehetett.
Első említése a köveknek az 1913. április 27-i Pesti Hírlap vasárnapi számában található. Az Attila sírjának nyomában aláírás nélkül tudósít arról, hogy Gyergyóditró közelében az erdőtarolás után a patak egy hatalmas írásos követ mosott ki. Sajnos, ezt a követ a kereskedő kincsvadász felrobbantotta, gondolván, hogy Attila kincse van alatta.
Az a medvetappancs elég riasztó! Nagy kár a rovott kövekért, ki tudja mit árulhattak volna még el!
VálaszTörlésNagyszerű kirándulás volt, szép helyek, csodás kilátással!!! :)
köszi :)
Törléshát igen, nem sok maradt... ez van... amit nem értenek vagy nem akarják elfogadni az tönkre kell tenni... de ez igaz majdnem minden emberre :(