Egy ideje levelezgettünk Luko-val, hogy melyik hétvége lenne jó mindenkinek a túrázásra. Sikerült is kiválasztani egy olyan szombatot amikor végre nem esett az eső... azaz majdnem, de a történetben kitérek majd erre. Nagy tervekkel, reményekkel vágtunk neki a Vértes egyik szegletének. Róka, szarvas, muflon és egyéb állatok, növények szerepeltek a listánkon.
Na, de nézzük, hogy hogyan is indult ez a kirándulás.
Miután kiugrottunk az autóból, az első pár méter után kisebb, nagyobb szöcskemezőbe gyalogoltunk bele. Egy nagyon furcsa egyedet találtam, szerintem ő lehetett rangsor legalján, a hátsó 2 lába le volt harapva, plusz az egyik "antennája" feleakkora volt mint a másik... nem éppen alfa-hím...
Innen egy nagyobb rétre, "fennsíkra" indultunk. Már elég erősen sütött a nap, hiányzott is az elmúlt hetekben látható kisebb-nagyobb felhőtakaró :)
Gyönyörű a kilátás.
Az erdőben mindenfelé kékes-zöldes csillogás volt látható a földön, az avarban, mintha elszórva lenne millió gyöngy vagy ékszer. Közelebbről megfigyelve a ganajtúró ami ilyen szép.
A réten szintén egy eddig ismeretlen "gyilkossal" találkoztunk. Annyira szőrős, annyira aranyos volt, hogy muszáj több képet feltennem róla.
Útközben még találkoztunk egy másik hernyóval és pár pillangóval.
Az erdőben sétálgatva hirtelen valami nagyon büdöset érzünk, próbáltuk megkeresni, hogy mi lehet az, de nem találtuk. Viszont Luko olyan mértékű tudással van megáldva, vagy verve, hogy szagról felismeri a szömörcsöggombát :)
A Pamlag-völgy felé vettük az irányt. A gerinchez vezető úton egy pározni szándékozó gyíkpárba botlottunk. Elég sok időt töltöttünk itt, de sajnos az akciót nem sikerült megörökíteni. Általában a gyíkok nagyon félénkek, de most a hím nagyon akart valamit a leányzótól és nem zavarta az sem, hogy Luko-n keresztül kellett mennie.
Az előző képeken látható mennyi kullancs van az erdőben...
A hegygerincen a fiúk tanakodtak, hogy merre tovább.
Miután eldöntöttük, hogy merre menjünk elkapott minket az eső. Mondanom sem kell, hogy jól eláztunk... majd 15 perc ázás után körbenéztünk és elkezdtük az eget vizslatni, hogy merre szakadozott fel az ég. Annyi eső esett, hogy a túrautakon már kisebb patak csörgedezett lefelé a hegyről. Megunva az esőben állást elindultam felfedezni a terepet, kb 20-30 méterre attól ahol álltunk egy csepp eső sem esett... ááááááááhhhh nem voltunk kicsit sem mérgesek... de fél órával később már jót nevettünk az egészen.
Elértük a térképen a kilátás Kozmára pontot.
Miután elfoglaltuk a helyünket a lesen, megvacsoráztunk és készültünk felfedezni a közelben lévő rókakotorékot. Ugyanezen a lesen fotóztam az
előző posztban látható lódarazsat. Később többször is visszajött ijesztgetni minket. Nem volt vicces percekig mozdulatlanul lenni, mint valami görög szobor...
Sajnos ennél a kotoréknál nagyon nagy volt a gaztenger, ezért elindultunk megkeresni a másikat ahol Luko már fotózott kicsi rókát pár napos/hetes korában.
Útközben találkoztunk még szintén ritkán látható szarvasbogárral. Évek óta járunk ki az erdőkbe, de most először sikerült összefutnunk velük.
Sajnos a második kotorékot nem találtuk meg. Nem látunk sem rókát sem muflont. Néhány nyúl és szarvas került csak utunkba, de vagy messze voltak tőlünk vagy már semmi fény nem volt a fotózáshoz. De kitartás, előbb-utóbb mindenképpen sikerül :)
Aki hasonló túrára készül, és letér a kijelölt túraútvonalról, az ne felejtse otthon a kullancsriasztót. Mi is befújtuk magunk rendesen, plusz útközben is mikor megálltunk szedegettük le a kis élősködőket, de otthon még vagy 20-30 darabot szedtünk mi magunkból.
Így a végére már csak egy kép maradt amit szeretnék megosztani -> Luko megrajzolta a bejárt útvonalat:
