2016. aug. 1.

Torockó, Borszék és a XXV. EKE tábor

Torockón többször is voltunk az elmúlt években. Mondhatni visszajáró vendégek vagyunk, így elég nehéz minden évben új képet mutatni a városról és a nevezetességéről a Székelykőről :)

Aki szállást keres azoknak tiszta szívvel ajánlom:

A kirándulásunk első napján estefelé érkeztünk meg Torockóra.

A másnapi célunk csak úgy fürdik az esti fényben :)

A Székelykő 1129 méteres csúcsa felé néha meg kell állni pihenni és gyönyörködni a tájban.


Megtudjátok számolni mennyi turista rejtőzött el a képen?

Mester és tanítvány.

Felejthetetlen élmény volt vele lovas-kocsizni. Nagy dumás a fickó :)

A legrégebbi ház a környéken.

Jellegzetes házak felett magasodik a hegy.



Harmadnap a környéket jártunk. Olyan helyeket kerestünk ahol az elmúlt 2 alkalommal nem voltunk. Ilyenek a közelben található vasbányák. Mindegyik be van robbantva, nehogy balesetek történjenek.


Medvenyom...
a gazdájával nem szerettünk volna találkozni... de ha mégis biztos nagy élmény lett volna :)

Torockótól búcsúzunk egy utolsó látképpel.

A hét további részét Borszéken töltöttük, mivel idén itt rendezték az EKE vándortábort.

Aki szállást keres azoknak tiszta szívvel ajánlom:

2 túrára sikerült elmenni, ebből az egyik:
Túraútvonal: busszal a táborból – Alsóborszék – Gyergyótölgyes –  Balázs-száda (694 m) – Balázs-nyaka – Hegyes-tető (1505 m) – Gyergyótölgyes központ (645 m) – busszal vissza a táborba

Egy kis látkép, úgy félúton.

Ilyen kis aranyosokra is maradt idő :)

Oda a piramis tetejére megyünk :)

Itt még szebb látvány fogadott minket.

Visszaúton a hegygerincen mentünk végig.

 A legkisebbnek volt a legnagyobb hangja és hatalma :)

A másik túra:
Túraútvonal: busszal a táborból – Borszéki-hágó (Kránga-tető) – Nagy-Salamás-tető – Grujec-tető – Tászok-tető – Közreznyak – busszal vissza a táborba



A hely szellemét a legbecsesebb örökségünk, a rovás (rovásírás) határozza meg. Akik szeretik a rovást, és el is fogadják mint az ősök ránk hagyott örökségének egyik részét, azok nem csak róni tanulnak meg, hanem szüntelenül keresik annak még napjainkban is fellelhető nyomait, maradványait. A Tászok-tető egy olyan hely, ahol az ősök út menti üzenetei ránk maradtak, de aminek nagy részét sikerült tönkretenni, megsemmisíteni, felrobbantani, beépíteni, eltüntetni vagy egyszerűen ereklyeként őrizni otthon. A kövek számát nem lehet egészen pontosan tudni, csak azt, hogy több volt. 
A Tászok-tetői kövek is biztos, sok mondanivalót, üzenetet tartogattak volna a számunkra, ha nem lettek volna megrongálva, megsemmisítve. Friedrich Klára szerint is a Tászok-tető egy csillagászati, vallási, őstiszteleti, szertartási, találkozási központ volt, ahol az ősök és utódok, a Teremtő és a Természet együtt lehetett. Első említése a köveknek az 1913. április 27-i Pesti Hírlap vasárnapi számában található. Az Attila sírjának nyomában aláírás nélkül tudósít arról, hogy Gyergyóditró közelében az erdőtarolás után a patak egy hatalmas írásos követ mosott ki. Sajnos, ezt a követ a kereskedő kincsvadász felrobbantotta, gondolván, hogy Attila kincse van alatta.

2 megjegyzés:

  1. Az a medvetappancs elég riasztó! Nagy kár a rovott kövekért, ki tudja mit árulhattak volna még el!
    Nagyszerű kirándulás volt, szép helyek, csodás kilátással!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :)
      hát igen, nem sok maradt... ez van... amit nem értenek vagy nem akarják elfogadni az tönkre kell tenni... de ez igaz majdnem minden emberre :(

      Törlés