2013. jún. 23.

Kirándulás Dobogókőn 1.rész

Az elmúlt hetet Dobogókőn töltöttük. Több kisebb-nagyobb saját szervezésű kirándulást gyalogoltunk végig, de minden nap volt egy közös pont... Ez pedig a kiindulópont a dobogókői kilátó. Innen örökítettük meg a délutáni látképet és persze a naplementékkel is innen próbálkoztunk.

Ezekből válogattunk össze 1-2 képet:





A másik kilátópont a Rezső-kilátó volt. Innen egy panorámaképet osztunk meg veletek.


2013. jún. 19.

Naplemente a Velencei-tónál

Tibi haverunk is elkezdett a fotózásnak hódolni, ezért az utóbbi időben elég sűrűn sikerült együtt leugrani valahova fotózni. A mostani Velencei-tavi kiruccanásnak is ő volt az ötletgazdája. Csütörtök délután/estefelé gyors terepszemlét tartott, majd pénteken együtt is megnéztük a talált helyeket. Miután kiválasztottuk a megfelelő helyet, elkezdtük a felderítést.
Az elején még szélcsend volt, szinte semmi fodrozódás nem volt a víztükrön. De ahogy egyre lejjebb ment a nap, úgy erősödött a szél is. Ettől függetlenül szép képek sikerültek, és megint egy tartalmas este kerekedett ki az egészből. Valószínűsítem, hogy még sokszor fogunk ide elmenni.






A nap végén zárásként, szép képekkel, élményekkel gazdagon, de farkaséhesen bevágódtunk a McDonalds-ba pár hamburgerért :)

2013. jún. 15.

Túra a Vértesben

Egy ideje levelezgettünk Luko-val, hogy melyik hétvége lenne jó mindenkinek a túrázásra. Sikerült is kiválasztani egy olyan szombatot amikor végre nem esett az eső... azaz majdnem, de a történetben kitérek majd erre. Nagy tervekkel, reményekkel vágtunk neki a Vértes egyik szegletének. Róka, szarvas, muflon és egyéb állatok, növények szerepeltek a listánkon.

Na, de nézzük, hogy hogyan is indult ez a kirándulás.

Miután kiugrottunk az autóból, az első pár méter után kisebb, nagyobb szöcskemezőbe gyalogoltunk bele. Egy nagyon furcsa egyedet találtam, szerintem ő lehetett rangsor legalján, a hátsó 2 lába le volt harapva, plusz az egyik "antennája" feleakkora volt mint a másik... nem éppen alfa-hím...


Innen egy nagyobb rétre, "fennsíkra" indultunk. Már elég erősen sütött a nap, hiányzott is az elmúlt hetekben látható kisebb-nagyobb felhőtakaró :)
Gyönyörű a kilátás.


Az erdőben mindenfelé kékes-zöldes csillogás volt látható a földön, az avarban, mintha elszórva lenne millió gyöngy vagy ékszer. Közelebbről megfigyelve a ganajtúró ami ilyen szép.


A réten szintén egy eddig ismeretlen "gyilkossal" találkoztunk. Annyira szőrős, annyira aranyos volt, hogy muszáj több képet feltennem róla.




Útközben még találkoztunk egy másik hernyóval és pár pillangóval.





Az erdőben sétálgatva hirtelen valami nagyon büdöset érzünk, próbáltuk megkeresni, hogy mi lehet az, de nem találtuk. Viszont Luko olyan mértékű tudással van megáldva, vagy verve, hogy szagról felismeri a szömörcsöggombát :)

A Pamlag-völgy felé vettük az irányt. A gerinchez vezető úton egy pározni szándékozó gyíkpárba botlottunk. Elég sok időt töltöttünk itt, de sajnos az akciót nem sikerült megörökíteni. Általában a gyíkok nagyon félénkek, de most a hím nagyon akart valamit a leányzótól és nem zavarta az sem, hogy Luko-n keresztül kellett mennie.




Az előző képeken látható mennyi kullancs van az erdőben...

A hegygerincen a fiúk tanakodtak, hogy merre tovább.


Miután eldöntöttük, hogy merre menjünk elkapott minket az eső. Mondanom sem kell, hogy jól eláztunk... majd 15 perc ázás után körbenéztünk és elkezdtük az eget vizslatni, hogy merre szakadozott fel az ég. Annyi eső esett, hogy a túrautakon már kisebb patak csörgedezett lefelé a hegyről. Megunva az esőben állást elindultam felfedezni a terepet, kb 20-30 méterre attól ahol álltunk egy csepp eső sem esett... ááááááááhhhh nem voltunk kicsit sem mérgesek... de fél órával később már jót nevettünk az egészen.

Elértük a térképen a kilátás Kozmára pontot.


Miután elfoglaltuk a helyünket a lesen, megvacsoráztunk és készültünk felfedezni a közelben lévő rókakotorékot. Ugyanezen a lesen fotóztam az előző posztban látható lódarazsat. Később többször is visszajött ijesztgetni minket. Nem volt vicces percekig mozdulatlanul lenni, mint valami görög szobor...

Sajnos ennél a kotoréknál nagyon nagy volt a gaztenger, ezért elindultunk megkeresni a másikat ahol Luko már fotózott kicsi rókát pár napos/hetes korában.

Útközben találkoztunk még szintén ritkán látható szarvasbogárral. Évek óta járunk ki az erdőkbe, de most először sikerült összefutnunk velük.



Sajnos a második kotorékot nem találtuk meg. Nem látunk sem rókát sem muflont. Néhány nyúl és szarvas került csak utunkba, de vagy messze voltak tőlünk vagy már semmi fény nem volt a fotózáshoz. De kitartás, előbb-utóbb mindenképpen sikerül :)

Aki hasonló túrára készül, és letér a kijelölt túraútvonalról, az ne felejtse otthon a kullancsriasztót. Mi is befújtuk magunk rendesen, plusz útközben is mikor megálltunk szedegettük le a kis élősködőket, de otthon még vagy 20-30 darabot szedtünk mi magunkból.

Így a végére már csak egy kép maradt amit szeretnék megosztani -> Luko megrajzolta a bejárt útvonalat:


2013. jún. 9.

Lódarázs

A darazsak legnagyobbika a lódarázs. Az emberek többsége (és persze mi is) nem mer a közelébe menni. Csípése lényegesen nagyobb, mint társaié, nagyon fájdalmas, helyén apró, körülírt duzzanat jelentkezik. A sérült bőrfelületen bőrpír, esetleg csalánkiütés jelenik meg, viszkető érzés kíséri. Tünetek lehetnek még: szív- és légzési panaszok, fojtogató légszomj, átmeneti légzéskimaradás, emésztési panaszok, hányinger, émelygés, gyakori széklet, görcsös hasi fájdalom, idegrendszer és izomrendszer zavarai, lokális fájdalom a sérült területen, zsibbadás. Csípése önmagában csupán fájdalmas, azonban allergiás reakció esetén akár halált is okozhat.

Ezért is örültem meg nagyon, amikor a vadlesben találtam egy békésen pihenő egyedet. Nézzétek milyen szép színekben pompázik: 


A túráról hosszabb bejegyzés a következő napokban várható. Természetesen rengetek szép fotóval illusztrálva :)

2013. jún. 2.

Fényjáték az ablakból

Gondolom ismerős helyzet amikor nem tud elmenni valahova az ember, de közben messziről látja, hogy mi az amit ki fog hagyni. Ilyen helyzetek tipikus esete a napfelkelte és a naplemente.

Napokig gyönyörködtünk a reggeli fényjátékban, hihetetlen szép színeket vetített a nap a felhőkre. De ugye melóba kell menni.


Hasonlóan bosszantó ugyanez esténként, amikor az ember hullafáradtan fekszik az ágyban és moccanni sem bír. Közben meg a fények megfestik az szoba falát...



De amikor az ember kimegy a természetbe, minden felszerelést magával visz, körbejárja 100x a területet, hogy honnan lenne igazán szép az előtér-háttér... akkor az igazán vad színek nem akarnak előjönni...


Kérdem én, ne legyen kicsit ideges, csalódott az ember? Mert azt könnyű mondani, hogy majd legközelebb, de a mai világban sokkal kevesebb időnk van. Na, de, mindegy, mégis csak marad a legközelebb :)

Miközben írom ezt a bejegyzést, megérkezik a szokásos délután 4-es eső, hogy véletlenül se tudjunk lemenni makrózni... pont mint tegnap... 

2013. máj. 20.

Makrófotózás

Makró-fotózni sokféleképpen lehet, akár a legegyszerűbb kompakt géppel is. Az egyik örök kedvenc fotó egy régi Canon A480-al készült:

 A hangyák bolygója

Kompakt gépek egyik előnye, hogy nagyon közelről is lehet képet készíteni, akár 1cm távolságból. A másik, hogy adott beállítás esetén sokkal nagyobb mélységélesség érhető el, mint egy dslr-nél. Ami néha jó, de néha igen zavaró, főleg ha szépen elmosódott hátteret akarunk.

Régóta szemezgetek a fordított objektíves fotózással, csak sajna nem tudtam a vaku fényét az obi elé terelni úgy hogy megfelelő legyen. Aki már próbálkozott makrózással az tudja, hogy rendes megvilágítás ajánlott. Hosszú hónapok után végül rászántam magam, hogy csináljak a vakuhoz megfelelő derítőt. Először is megcsináltam a demó változatot egyszerű A4-es lapból :) A végleges változat már vastagabb kartonlapból készült.


 Az elkészült műremek használat közben.

A képek egy fordított Panasonic Lumix G Vario 14-45-ös objektívvel készültek.
A fordított objektíves fotózásnál a rekeszelést és az autófókuszt el is felejthetjük. Az egyetlen lehetőség a gép előre-hátra mozgatása volt. Sajnos az éles tartomány nagyon kicsi, keskeny, szűk, szinte semmi. De kapható drágább fordítógyűrű ami már rekeszelhető. (ami nekem van kb 1200HUF volt) Jó ötlet még a makrósín használata is. A legkisebb mozgás, rezgés is meglátszik a végső képen. Hiába a vaku vagy az állvány.
De van előnye is ennek a technikának, ez pedig 2-3-5-8-10x-es nagyítás. Sok gyakorlással, focus-stacking-el stb gyönyörű képeket lehet csinálni. De kapható erre a célra átalakított objektív is. 


Viszont ha türelmes az ember és az alany sem izgága sajtkukac akkor elég jó képet lehet csinálni.


Ugyanaz a lepke a makró objektívvel fotózva kicsit másként fest.




Makrózásra egy Panasonic Lumix G Leica DG Vario-Elmarit macro 45mm, F2.8-as objektívet használok. Ennek az obinak 1:1-es a leképezése. Itt már működik minden beállítás, rekesz, AF, stb.

Úgy érzem a fordított objektíves fotózás nem igazán nekem lett kitalálva. Nem mozgatott meg úgy ahogy szerettem volna. Még vissza van az előtétlencsés és a közgyűrűs bejegyzés. De addig is azt hiszem maradok a makró objektívemnél.

Annyi biztos, hogy a makrózáshoz nem csak felszerelés (állvány, vaku, stb) kell hanem hihetetlen sok türelem is :)